Kertrendezés első felvonás

 Kora reggel még esett és borús volt az idő, hat résztvevő tíz órakor induló vonatja kimaradt, de ez se tudott megakadályozni minket. Végül mindenki megérkezett, voltak meglepetés segítőink, és ugyan nem rögtön, de még a nap is kisütött egy kis szemerkélő esőt követően. Összesen tizenheten voltunk: nyolc felnőtt, nyolc gyerek és egy kutya. Ezen kívül még az egyik szomszédunktól kaptunk kölcsönbe szerszámokat. A maga módján mindenki hozzájárult közös munkához: volt aki a kerítés melletti sövényt csinosította, volt aki a kert elülső részéről vágta a japánkeserűfüvet vagy a vadszőlőt. Még a kasza is értő kezekbe jutott. A nap végére a kert elülső része olyan állapotba került, hogy lehet bokrokat ültetni, juhúú! Meglepetésként a dzsumbujus részben is kaptunk egy körbevezető utat.

A gyerekeknek a talicskázás, ághordás és ágvágás mellett még fafaragásra, szerepjátékra és avarba ugrálásra is volt energiájuk.  Nagy örömömre a kezdeti munkamegbeszélés után, én is tudtam kerti munkát végezni meg beszélgetni is. Maga az, hogy ennyien eljöttek, akkora örömöt adott, hogy még úgy is élveztem volna a napot, ha semmit nem haladunk. De ahogy írtam, jó sok változás történt.

A társasház kertjében elfogyasztott ebéd után mindenki kicsit feltöltődött energiával, és még egyszer nekiugrottunk a kertnek. Aztán a közös fénykép után nem sokkal elbúcsúztunk. Hálás vagyok, a résztvevőknek, mert kielégült a közösség és támogatás iránti szükségletem, ezért köszönöm nekik, hogy jöttek!


A csapat azon része, akik örömmel szerepeltek a fotón.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ásd magad csicsóka

Kölcsönkert