A japánkeserűfű bemutatása

Ahogy írtam korábban, a japánkeserűfűről számolatlan mennyiségű rémtörténetet lehet találni. Teljesen kiirthatatlan, ha bármilyen szerszámmal japánkeserűfüves területen dolgoztunk, azt azonnal fertőtlenítsük, ha egy mikronnyi darabka eljut a földbe, akkor ki fog hajtani, ezért inkább az összes levágott/kiásott részt égessük el. Át tudja törni a betont, és akár a házak falán keresztül is behatol. Az igazságtartalmát nem ellenőriztem, de egy facebook csoport szerint vannak olyan országok, ahol kötelező az irtása, ill. hitelt se lehet felvenni olyan ingatlanra, ahol japánkeserűfű nő.

Özönnövény, kihasználja a rendelkezésre álló teret, hatalmas méretű gyökérzete van. Európában még nincs természetes ellensége. Sajnos erdőkben is több helyen találkoztunk már vele. Még egy permakultúrás csoportban kaptam olyan tanácsot, hogy ezt a konkrét növényt inkább gyomirtóval irtsam. (Ettől továbbra is elzárkózom, hiszen a gyomirtó rengeteg élőlényre hatással van.)

Ezzel a sok kihívással együtt mégis van előnye a keserűfűnek számomra azon túl is, hogy mint szinte minden gaz, ehető és gyógynövényként is használják. Mivel ennyire rossz híre van, ezért kb. bármit csinálhatunk a kertben, ha közben a japánkeserűfüvet kicsit is kordában tartjuk, már azért hálásak lesznek a szomszédok. Másrészt valljuk be, ebben a konkrét kertben a japánkeserűfű ott terjedt el, ahol nem volt más. Megtartja a nedvességet, hatalmas biomasszát hoz létre - ezt kihasználva a tavalyi elszáradt szárakkal mulcsoltuk az ágyásokat. Jó, annak én se örülnék, ha a házamat tönkretenné. Viszont a betonozott utak tömkelegét utálom, és legalábbis elgondolkodtató, hogy pont a japánkeserűfű elvileg képes a betont is feltörni. Összességében részben elismeréssel is gondolok erre a növényre. Azért persze továbbra is nagy kihívást jelent. De ez is egy előny: hihetetlen, de pár hét elteltével már szinte magunkénak érzem a kölcsön kertet. Viszont ilyenkor mindig arra gondolok, hogy azért mégiscsak ott van a kb. 200nm méretű keserűfű mező, ami a telek egy igen nagy részét nem csak használhatatlanná teszi, hanem elég sok munkát ad azzal, hogy majd legalább hetente le kell vagdosni a kinövő szárakat.

 A képen a tavalyról maradt elszáradt szárak tömkelege látható.











Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ásd magad csicsóka

Kölcsönkert

Kertrendezés első felvonás